Gond tartja a kapufámat, a házőrzőm a búbánat.
A reménység a kenyerem.
Egy szerelmes hívószó az álmom a te neved az én csendes vígasztaló imádságom.
Tarló fölött varjak szállnak, minek nekem a vasárnap.
/:Nem a templom kocsma illik.az elhagyott szomorú legénynek.
Nótás-könnyesmbúbánatot lassan járó feledéssel.:/