Marcal menti kis falura ráborult a holdvilágos éjjel.
Odaszáll a gondolatom a suttogó, csendes esti széllel.
Világít egy kicsi ablak, édesanyám mintha engem várna.
Vén eperfák őrként állnak, vigyáznak a kedves szülőházra.
Messze jártam a világban vitt a sorsom, szívem nem akarta.
Álmaimban mindig kísér vadirággal a Marcal két partja.
/:Kolompja szól falunk végén esténként a hazatérő nyájnak.
Megyek én is nem sokára, ezt üzenem az édesanyámnak.:/