Ha táncot jár a hajammal a meleg, déli szél,
vagy csodálom fenn északot, hol végtelen a tél,
ha bárhova is visz majd a sors, az úton egy társ kísér,
egy lágy mosoly, a mosolyod, mely szívemben még él.
A mosolyod míg él, mint árny kísér,
még mosoly nem is volt talán ily szép.
A feledés, mint sűrű hó, lehullt,
csókjainkra ráborult a múlt.
Hogy mi volt az egész, kaland vagy más,
egy pillanatnyi hév vagy lángolás?
Álom volt? Már nem tudom,
tán láttalak egy hajnalon,
de míg az utam járhatom,
a mosolyod kísér.