Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt
Egyéb szövegek
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
Rám köszönt a cimborám, a sápadt, néma hold.
Ő tudja csak egyedül, hogy semmim sem maradt,
Boldogságom - mint a mese - hol volt, hol nem volt.
Könnyes szemmel bámulom a régi ablakot,
Nem nézett ki senki, hát én tovább ballagok...
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
El köszönt a hold, és nékem semmim sem maradt!
Nem is tudom minek élek, minek ez a szív,
Kiért sajog, kiért dobog még.
Valahol egy zsalugáter búcsúzóra hív,
És megkönnyez a holdas ég.
Valamikor ez az ablak volt a reménység,
Nem virít ott már a rózsaszál,
Amióta hűtlen kezek onnan letépték,
A szívem csak bolyongva jár:
Rám köszönt a cimborám, a sápadt, néma hold.
Ő tudja csak egyedül, hogy semmim sem maradt,
Boldogságom - mint a mese - hol volt, hol nem volt.
Könnyes szemmel bámulom a régi ablakot,
Nem nézett ki senki, hát én tovább ballagok...
Mint egy koldus, úgy állok az ablakod alatt,
El köszönt a hold, és nékem semmim sem maradt!
Nem is tudom minek élek, minek ez a szív,
Kiért sajog, kiért dobog még.
Valahol egy zsalugáter búcsúzóra hív,
És megkönnyez a holdas ég.
Valamikor ez az ablak volt a reménység,
Nem virít ott már a rózsaszál,
Amióta hűtlen kezek onnan letépték,
A szívem csak bolyongva jár:
kapcsolódó videók
