Nem mese az,ha mesél az álom,valóságos tündér szép világ.
Valahányszor az útjait járom nékem nyílik minden szép virág.
Valóság az nyitott földi létünk ritkán ad meg kívánság szerint.
Amit sokszor,nagyon sokszor kérünk,eltűnik az ahogy jött megint.
Álmodtam én tegnapeste szépet,olyan szép volt szebb nem is lehet.
Láttalak az álmaimban téged,felém indult mind a két kezed.
/:Amire már olyan régen vágytam csókot kapott ajkad édesem.
Felébredve arcod újra látom együtt járjuk már az életet.:/