Fodrozik a Tisza vize,hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja.
Nem baj haragudjon,majd megbékül,
Már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül.
Sima már a Tisza vize,fürdik a hold benne.
Így szóltam a galambomhoz békítgetés közbe.
/:Bármit mond is ez a huncut világ,
Szívem egyedül csak téged imád,
Télbe,nyárba,zivatarba csak hű marad hozzád.:/