Üti a kovács a vasat néha,néha pengeti,
Az én csárdás kisangyalom mindig más ölelgeti,hát
/:Ne öleld a szeretőmet,azt a Laci betyár mindenedet
Kár volna még a gyenge legény szívét szomorítani.:/
Még azt mondják a faluban azok a vén asszonyok,
Hogy én mindig el-eljárok leánycsábító vagyok.
/:Ne hidd rózsám,mert nem igaz,az én szívem hozzád olyan igaz,
Mint a magas kék ég alján ragyognak a csillagok.:/