Mindig mondom a Bözsikémnek,nem való vagyok vőlegénynek.
Mert valahány,barna leány azt hiszem én mind az enyém.
Csalfa a nő,üsse a kő,változik ő,mint az idő.
Nem jó titkon gyöngyvirágot szedni,
Mert a kislány férjhez akar menni.
És ha néha újra vágyom itt is,ott ismegtalálom,
És ha kaptam,visszaadtam messze járok már.
Sárgacsőre van a rucának,egy szót sem hiszek a lánynak,
Egyik tüzes,másik ügyes,hej a szívem mégis üres.
Egyik kacér,másik kevély így leszek én,holtig legény.
/:Nem jó titkon gyöngyvirágot szedni,
Mert a kislány férjhez akar menni.
És ha néha újra vágyom itt is,ott ismegtalálom,
És ha kaptam,visszaadtam messze járok már.:/