Emlékszem, akkor még tizenhat sem voltam,
az életről még semmit sem tudtam.
Azt hittem Å‘ lesz majd az egyetlen,
az igazi nagy ő az életemben.
Nehezen telt el egy perc vagy egy óra,
amÃg a szobámban vártam meg újra.
Aztán csörrent a telefon, súgta,
akkor a sarkon éltük újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Ott álltam, hiába vártam.
Riadtan járkáltam a szobámban.
Egész nap a telefont vártam,
biztos, hogy felhÃv, azt gondoltam.
Aztán láttam az utcán egy sráccal,
nem értettem egyet az egész világgal.
Úgy éreztem, meghalok rögtön,
de rájöttem, hogy más is van a földön.
Mint egy gyorsvonat olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.
Mint egy gyorsvonat, olyan ez a szerelem,
robog a sÃneken, áthatol a szÃvemen.
De az érzés olyan furcsa,
visszatér újra meg újra.