Attól, hogy kopogást hallasz,
Nem áll senki az ajtó előtt.
Csak a szived dobbant hangosan
Torkodban a gombóc,
Lélegzeted elakad
És érzed, hogy elsüllyednél már!
Csak nézed a tükörképed és az arcodon
A sors fintorát érzed
Azt hitted, hogy soha nem történik meg veled,
De te mégis megtetted.
Meg kellett tenned!
És most csak fekszel tehetetlenül és bánkódsz
Állj már fel!
Megbántottál mást, és nem tudod,
hogy miért kellett hogy ezt csináld?
Megbántad már.
Most üvegszilánkon térdelsz,
De ez sem segít már.
A bűntudattól elvakultan képtelen vagy gondolkodni.
Képzeld magad az ő helyébe, mit érezhet most
Gyűlöletet, vagy bűntudatot?
Meg kellett tenned!
És most csak fekszel tehetetlenül és bánkódsz
Állj már fel!
Megbántottál mást, és nem tudod,
hogy miért kellett hogy ezt csináld?
Megbántad már.
Meg kellett hogy bánd már, mert teljesen egyedül maradtál
Megbántottál mást és nem tudod,
hogy miért kellett hogy ezt csináld?
És most csak fekszel tehetetlenül és bánkódsz
Állj már fel!
Megbántottál mást, és nem tudod,
hogy miért kellett hogy ezt csináld?
Megbántad már.