Százforintos selyömkendőm zöld rojtja,
Lehajolok, lábam fejét borítja.
Eladom a százforintos kendőmet,
Kiváltom a katona szeretőmet.
Jaj, de fényös csillag ragyog az égen,
Ilyen fényös nem ragyogott már régen.
Fényös csillag kísérj engem odáig,
Egészen a szeretőm kapujáig.
Kisangyalom, ha te tudnád, amit én,
Milyen igaz szívű kislány vagyok én.
Olyan igaz vagyok hozzád, mint a Nap,
Aki körös-körül jár az ég alatt.
Egy csók, két csók, jó csók a csók tetőled,
Nem töhetök róla, hogy így szeretlek.
Nem köll néköm senki régi babája,
Mert te az én szívembe vagy bezárva.