Haragszik a rózsám, az én violám nem is akar hozzám szólni.
Elfordítja arcát, piros ajakát nem engedi megcsókolni.
/:Mérges mint a pulyka a szentem, mert az anyja előtt öleltem.
Ne haragudj rózsám, fehér violám igaz szerelemből tettem.:/
Fiatal a rózsám, az én violám, szégyenlős aszívem párja.
Nem néz aszemembe úgy ölelem meg, lehunyva a szempillája.
/:Édes kisgalambom ne félj hát, nem baj, ha az anyád meg is lát.
Mert ő sem volt fából mikor hajdanán csókot kapott az apádtól.:/