A szél felkap a ház elÅ‘tt egy papÃrdarabot,
viszi ide is, viszi oda is, mÃg lassan eltűnik.
Az őszi ködnek búja vonja be az ablakot,
sivár oda kint, silány ide bent az én szÃvem is.
Ref: És akkor jössz, s hirtelen megváltozik a világ,
szÃvembÅ‘l eltűnik a félhomály,
s beköltözik a meleg napsugár.
Jöjj ölelj át, csókokkal halmozd el a szám,
töltsük együtt ezt az éjszakát,
vagy többet is talán.
Eljött az ősz, elsárgult, itt a kikelet,
boldog szerelem mi lett te veled,
nem tudja senki sem.
Fájó szÃvem vérzik, s félek, végleg megszakad,
nincs egy éjjelem, nincs egy nappalom,
hogy te rád nem gondolok.
Most merre jár az a szép barna hajú lány,
ki hozzám bújt minden éjszakán,
s kivel oly szép volt az életünk.
Óh boldogság, te vagy a szÃvemben a vágy,
hozd el a Napnak ezer sugarát,
egy életen át.
Ref
Ref
Elmúlt a tél, elmúlt az ősz, itt a kikelet,
boldog szerelem, mi lett te veled,
nem tudja senki sem.
Fájó szÃvem vérzik, s félek, végleg megszakad.
Nincs egy éjjelem, nincs egy nappalom,
hogy te rád nem gondolok.
Óh merre jár az a barna hajú lány,
ki hozzám bújt minden éjszakán
s kivel oly szép volt az életünk.
Óh boldogság te vagy a szÃvemben a vágy,
hozd el a Napnak ezer sugarát,
egy életen át.
Ref