Pánik nem fog el,
Ha mellőlünk pártol el,
Nem csalódok senkiben, mert csak a rosszat várom.
S neked is a rosszat szánom,
Áthúzol, de nem szánon, hanem a palánkon,
Sajnálom barátom.
De itt nem lesz ilyen, mindenki diétás, tejszín,
Mc akárki a helyszínen.
Aki persze szemtől - szembe soha,
Csak a hátam mögött nyomja az ostoba, hogy feak pufi ribanc a nevem,
De veled nem rappelek csak leütlek emberem,
Mindenki mindenkit tisztel, de ez kurvára nem igaz,
Minthogy olcsó bio-diesel,
Csak tartsd meg a respekted a mesternek,
Hidj Bud Spencernek.
Ha már nem bírod a pofont,
Üres a porond,
Ez a kincs ami nincs,
Mint a hülye picsa kezébe több fasz volt, mint kilincs,
Mint az, hogy nincs üldözési mániám, engem üldöznek,
Csak néha szembe fordulok és akkor az öklömmel ütköznek.
Földalatti, föld feletti, mindegy, mert bérletem van,
A gagyik száműzésére,
A sztár űzésére.
Ez a golyőálló mellény styl.
Refr.:
Rólunk beszéltek, mi beszélünk rólatok,
Tiéd a tegnap, mi hozzuk a holnapot,
Ha velünk voltatok, ott voltunk veletek,
Könnyem metszi arcom, de mégis nevetek.
Már nem meglepő semm, ez itt Magyarország
Underground, rap, hip-hop, 2006,
Mennyi titok, mennyi kreált szó?
Mennyi poszt, az Mc oszt,
Erről a kulturáról próbálja levakarni a koszt,
A közönség még másolt lemezekkel foszt,
A média egy szóval ránkvarja, hogy fos,
Pedig nagy az igény, meg nagy az ingem,
Most a Győzike vagy a Kiszel Tünde show-ját nézem.
Inkább felidézem magamban,
Hogy mire vágytam és mit kaptam,
Itt a panelban.
A Fanka, meg a Gőzi, meg a Deniz egy trackben,
Szívem lelkem a rapben, de mégis,
Csak a savat kapom a nyakamba,
Mr. Bárki beírogat a topikba,
Régen mi is ilyenek voltunk az oviban,
De aztán felnőttünk, kinőttünk ebből,
Azóta falnak megyünk a raptől.
Refr.:
8 évet gürcöltem, mint egy habos bányaló,
A korona a fejemre, nézd meg éppen rámvaló,
Mit mindok viccből, mit nem gondolok annak,
Mindegy mert az én zenémre piros 18-at adnak,
Az underground szótól mászok vissza a fára,
A ravaszon az ujjam, csak üres a táram,
Semmit nem vártam, hisz nem is kaptam semmit,
Rendezett az élet én meg játszottam a jedit,
A Saláta az enyém, de nektek csináltam,
Veletek minden kedden, betegen, vidáman,
Izzadva, vacogva, fáradtan, frissen,
A magyar raphez értek, ez minden kincsem,
És bár hiába írok, ha nem értik sokan,
Hogy szürkeszamár sok van, sárgarigó kevés,
Ennyi az egész, adni kell és kapsz is,
Az egyik zene szomorú, a másik zene partys,
Pedig nem lehúzós taxis, a rövid utat járom,
Így lett az elismerés végül a barátom,
A romantikus tahó vált pornóról mesére,
Üldögélt a ház tetején, estéről estére,
Saláta LP- vel rohansz a kezedben,
Hiába vert az élet, a lelked az, mi veretlen,
Ezt hidd el nekem, bár a levegőbe mondom,
A szívemet építem, a testemet lebontom,
És majd egyszer hajdanán unokád ölében,
Látni fogod szemében a hó alatti rügyet,
A házak mögötti napot, a hordó béli bort,
FankaDeli és a közönség végül összefort.
Az első fénysugár, az utolsó kortyom,
Ami a világot mozgatja,
Pont az a gondom,
A lövészárok megtelt, készülj a rohamra,
Készülj a rohamra, vér a vérem ellen.
Refr.: