Futok egy kislány után,
Reggel, délben, délután, ez a méreg.
Rabja lettem csillogó,
Az édesen mosolygó szemének.
Az áldóját ennek a csúf világnak,
Amikor egy kislányra úgy vigyáznak!
Egy csók nem sok ugyebár,
Azt sem akar adni már a legénynek.
Nyújtsd hát az orcád csókra,
Hadd csókolom pirosra, de pirosra!
Gondolkozzon az anyád,
Mitől olyan az orcád, mint a rózsa?
Eszébe jut neki is a lánysága,
Legfeljebb az irigységtől lesz sárga.
Mióta a föld forog,
A csók igen jó dolog már azóta.
Eszébe jut neki is a lánysága,
Legfeljebb az irigységtől lesz sárga.
Mióta a föld forog,
A csók igen jó dolog már azóta.