Teremtett az Isten búra,
Föl vetett egy szürke juhra,
Szürke juhnak rövid volt a lába,
Bele vondozott engem a sárba.
Ki a fene látott fecskét,
Sáros lábú szép menyecskét,
Sáros lábát a patakba mossa,
Hideg a víz ki-kikapogatja.
Ne hidd babám, hogy én bánom,
Hogy én tőled el kell válnom,
Megválásunk, csak egy rövid álom,
Van még kislány ezen a világon.
Ne hidd babám, hogy én sírok,
Mikor levelemet írom,
Rezeg a toll a kezembe,
Fütyülök a szerelmedre.
Az almási vizes árok,
Nádat terem nem virágot,
Nádat terem, nem fekete lencsét,
Kislányt szeress ne menyecskét.
Páros csillag az ég alján,
Egyik fényes a más halvány,
Lám az enyém az a másik,
Amely most is alig látszik.
Bánom, hogy megházasodtam,
Rögtön megcsaládosodtam,
Árván maradt 24 gyermekem,
Elhagyott a feleségem.
Hármat a karomra vettem,
Hatot a bölcsőbe tettem,
Öt a házban cite-citerázik,
Kilenc a szobában karikázik.