Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
Ott végre révbejutnánk, ott lenne élni jó.
Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.
Mondd, mit súg a bányalég,
Hogy bújj hát még-még közelébb.
Enyém vagy, és én a tied,
Míg halk dalt dúdol a bányalég.
Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom
Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.
Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
Csak ennénk és ürülnénk és azt mondanánk: hahó.
Most biztosan szeretnek, kik élnek odafönt,
És mosolyognak rajtunk, s az életük öröm.
S ha hozzánk lejönnének, lenne kézfogás,
Hisz végre révbeértünk, révbe - nem vitás.
Itt senkit sem zavarunk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyeljük, mit súg a bányalég.
Mondd, mit súg a bányalég,
Hogy csókra csók és közelébb.
Enyém vagy, és én a tied,
És halk dalt dúdol a bányalég.
Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom
Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.