Pecellónak határában
Leszedik a szőlőt, hogyha megérik,
Férjhez adják a leányt is,
Mikor megnő és amikor megkérik.
||:Odamegyek szüret után,
Megkérem majd én is azt a kis barnát,
Aki reám visszanézett,
Mikor egyszer bejártam a főutcát.:||
Pecellónak határában
Van egy kislány, mert én vagyok a párja,
Olyan csinos, olyan édes,
Senkinek sincs szemrevalóbb babája.
||:Mellettem majd igazi kis,
Tűzrőlpattant menyecske lesz belőle.
Lagzit csapunk, s a jókedvünk
Áthallik majd a libai szőlőkbe.:||