I.
Valamikor fehér rósza volt az én virágom
Valamikor te voltál az üdvöm, boldogságom
De mióta a lelkemet összetépted, mint egy hervadt rózsát
Azóta csak álmaimban járok el tehozzád.
II.
Egyszer aztán álmaimban fehér rózsát láttam
Elfeledtem mindent neked, mindent megbocsáttam
//:De amikor felébredtem, megtudtam a szörnyű valóságot
Azóta én összetépek minden nyíló hófehér virágot.://
A második szakasznak van egy általam ismert verziója is ami igy hangzik:
Néha néha álmaimban, fehér rózsát látok.
Néha néha álmaimban, mindent megbocsájtok.
De amikor felébredek, megtudom a gyötrő valóságot,
Felzokog a lelkem, mikor fehér rózást látok.