Esténként a párnán még érzem illatod
A régi ágyban ébredek, de te már nem vagy ott
Minden eldobtál, mégis itt vagy közel
Hiába szeretném, nem érhetlek el
Az asztalon ott van a doboz, benne vannak megmaradt dolgaid
Vigyáznék rá, de nincs hozzá erőm, és senki nem segít
Maroknyi emlék csupán, folyton vonzza a tekintetem
Elszakadnék, de nem tudok, itthagytad a múltadat nekem
refr.
Minden percben látlak, érzem itt vagy még
Éjjel-nappal várlak, míg a gyertya ég
Mindent itthagytál, mégis itt vagy közel
Hiába szeretném, nem érhetlek el
Az idő majd megold mindent, kioltja vágyaim tüzét
Hiányod megszokom majd, begyógyult sebeim nem tépi szét
Lelkem csak tüskés ágy, belül mélységes csend honol
Nem hallom már a ritmusát, hogy két szív egy ütemre szól