Párizsban él egy kislány, nála nincs is szebb talán,
Nem gazdag, nagyúri dáma, s nem vágyik a pompa után.
Bámulja őt a férfi nép, sóhajuk száll, ó, milyen szép!
Munka után várom magát, ám ő így fújja víg dalát:
Refr.:
Ó,ó, sajnálom nem lehet kérem, nekem már van vőlegényem,
Őróla álmodom rég, szívem csak érte ég.
Így hát csakis az ő csókját vágyom, puha két karomba zárom,
S érzem, hogy valóra vált, mit a szívem kívánt.
Nem kell pénz, gazdagság, nékem többet ér a boldogság.
Messze van, bizony, a gyár, ahová dolgozni jár.
Kecsesen lépked az utcán, és körötte szebb lesz a nyár.
Ifjú legény lép most elő. Kísérjem el? Szép az idő.
Kacag a lány. Értem magát. Ám ő így fújja víg dalát.
Refr.:
Ó,ó, sajnálom nem lehet kérem, nekem már van vőlegényem.
Őróla álmodom rég, szívem csak érte ég.
Így hát csakis az ő csókját vágyom, puha két karomba zárom,
S érzem, hogy valóra vált, mit a szívem kívánt.
Nem kell pénz, gazdagság, Nekem többet ér a boldogság.
Refr.:
Ó,ó, sajnálom nem lehet kérem, nekem már van vőlegényem...