Vártam én magára rég,
Kis szívem oly vadul ég.
Érzem azt, maga a végzetem,
Remélem én, elhiszi nekem.
Egy kis bíztatás,
Nem kell egyenlőre semmi más.
Nézzen úgy felém,
Hogy abból tudjam én,
Van-e remény?
Ennyit megtehet,
Kicsit bátorítsa szívemet.
Aztán bízza rám,
A többi megy talán, remélem én.
Döntsön végre már,
Higgye el, hogy jobbat nem talál.
Mindent megteszek,
És milyen hű leszek magához én.
Magam is elhiszem,
Hát maga mért ne hinne énnekem?
Hisz nem kell egyenlőre semmi más,
Csak egy kis biztatás, szívem!