Várj, mond hogy lehet vége;
Én azt hittem végre megtaláltam őt.
Hol vagy már, mindenem Te voltál;
De semmit se mondtál, csak elhagytál.
Itt hagytál...

Nem tudom mit érzel, nem tudom, hogy kellek e még;
Csak a tiéd a szívem, nekem ennyi elég.

Refrén:
Már nem számít, ha fáj, úgyis szeretlek téged;
Az amit most érzek, nem érhet véget.
Nem akarok mást, csak téged;
Csak téged míg élek, szívem úgyis csak hozzád húz.
Úgy várom már, hogy újra rád találjak;
Nem engedlek el, hogyha mégegyszer látlak.
Nem akarok mást, csak téged;
Csak téged míg élek, szívem úgyis csak hozzád húz.

Te vagy a lány, igen csak te vagy, aki nekem kell;
Emlék, amit soha nem felejtek el.
Tudod én még mindig várlak;
Álmomban is csak téged látlak.
Érzem, hogy egyszer még rád találok;
Nem adom fel, örökké várok.
Nem számít más is, csak te vagy nekem, csak te vagy nekem...

Nem tudom mit érzel, nem tudom, hogy kellek e még;
Csak a tiéd a szívem, nekem ennyi elég.

Refrén:
Már nem számít, ha fáj, úgyis szeretlek téged;
Az amit most érzek, nem érhet véget.
Nem akarok mást, csak téged;
Csak téged míg élek, szívem úgyis csak hozzád húz.
Úgy várom már, hogy újra rád találjak;
Nem engedlek el, hogyha mégegyszer látlak.
Nem akarok mást, csak téged;
Csak téged míg élek, szívem úgyis csak hozzád húz.

Úgy várom már, hogy újra rád találjak;
Nem engedlek el, hogyha mégegyszer látlak.
Nem akarok mást, csak téged;
Csak téged míg élek, szívem úgyis csak hozzád húz.