Essõs délutáni pillanat volt, a beborult ég alatt
az ágyban ketten egymással csendben, a már megszokott paplan alatt
csak most más volt, valami történt, valami meg magyarázható
a lényegbõl annyi is elég lehet csak hogy, ó-o-ó
és aztán, rendben, feküdtünk ketten, a már bûvölettel teljes
a boldog hormon, no meg az eddigi összes gondom, már másfelé repdes
szerintem túl léptem már, az összes érzést, és most valami máshoz
közeledem, zuhanok felé
[refrén]
egy Ugyanolyan szürke nap volt, egy pont ugyanolyan szerda
pont ugyanolyan dolgokat téve, pont ugyanolyanokat szólva
pont ugyanazt ittam, ugyanazt néztem, ugyanabban a percben
még dezsávûbõl is akadt egy pár kiadósabb részem
De ez nem zavar mert már nincs többé, már nem is vagyok szürke
mióta átmentem hozzád, azóta, kicserélve, testem, lelkem..
szóval azthiszem hogy örökkön-örökké ez lesz itt a jelszó
mert már függõségben élek, és valami eszméletlen jó
mert ha pont ugyan olyan jó, és pont ugyan azt akarja
nem kell nekem más többé csak egy pont ugyanolyan szerda
[refrén]