A polcomon bújkáltál egy könyv közepén.
A sorok közt játszottál Velem, ahogy egy fotelben ültem Én.
Kicsit sok Nekem ez a "100 év magány"
Talán mindent másként látnék ma már.
Eszembe jutott
Egy érintés, egy pillantás, egy csendben mondott szó,
Egy naptárba felírt versrészlet, ami Rólunk szólt.
Nem volt több pár napnál, és rég nem láttam már
Szemeid játékát. Ez az egész úgy hat Rám,
Hogy kibírhatatlan a "100 év magány"...
Tudom, mindent másként látnék ma már!
De jó volna
Egy érintés, egy pillantás, egy csendben mondott szó,
Egy naptárba felírt versrészlet, ami Rólunk szólt.