Tíz percünk van csupán,
S te szemben ülsz, anyám.
Itt látsz megtörten, sápadtan,
De ha kérdik, velem mi van?
Mondd, hogy lenn járok délen,
Mondd, hogy fenn járok északon,
Mondd, hogy autóm van, rengeteg pénzem,
S mint egy császár osztogatom.
Mondd, hogy frakkom felöltöm,
S vár egy csók minden hajnalon.
Csak azt ne mondd, hogy hűvös a börtön,
S éjjel rács van a csillagokon,
S éjjel rács van a csillagokon.
Mondd, hogy tengerre szálltam,
Mondd, az igazat, mégse mondd,
Azt hogy útszéli bandában álltam,
Jóban-rosszban az velem volt.
Ó, hogy részegen, gyáván
Kés villant meg egy szombaton.
Rendőr jött, s oly hűvös a börtön,
S éjjel rács van a csillagokon,
S éjjel rács van a csillagokon.
Mondd, hogy őrült, ha rám vár,
Várni évekig nem lehet.
Mondd, hogy mért járna napfényben árván,
Szét kell zúzni az emlékeket!
Mondd, hogy rég nem is élek,
Nincs már álmom, se sóhajom.
Ő legyen csak boldog e földön,
Míg én itt az éveket töltöm,
Csak azt ne mondd, hogy hűvös a börtön,
S éjjel rács van a csillagokon,
Két vasrács van a csillagokon.
Ó, vasrács, két vasrács, rács, két vasrács.
Mi van smasszer, mi van?
Ne röhögj a pofámba, jó!
Ha egyszer kijutok innen... (Juss ki, juss ki, juss ki!)
Fuss ki a világból, fuss ki! (Fuss ki, fuss ki, testvér!)
Vár a szél, vár a nő, vár a pénz, nő, jó idő...