I.
Ne gondold, hogy az őszi szél csak a bánat felhőt hordja
Hogy a hulló sárga levél, emlékeztet a tavaszra
Az időnk egy örök kerék, egyszer öröm egyszer bánat
De, ha két szív úgy akarja, az örömnél megis állhat.
II.
Ősszel volt, hogy megláttalak, tudtam többé nem feledlek
Mint az árnyék rabod lettem, rabja a te két szemednek
A szívünkben a boldogság, és az öröm van azóta
Mert ne gondold, hogy az őszi szél, csak a bánat felhőt hordja.