Az első csapás a hibás
Mit esztelenül tettünk
Álomhajós nem kezd bele,
Abba, mire feleskettük
Ő csak akkor nézi csendben
Az elmúlás kötelét ?
Mibe kapaszkodni nem lehet,
Elnyűtte már öt telét,
Ameddig megfogható,
Érte ima ontható,
Alvó testre nem reagál
Álomhajós eme magány ?
Ha szemünk nem nézi őt
Miért spórolna már időt?
Ha nem figyelünk oda,
Miért spórolna már?
Mi sem értjük, miért a munka órája a több
mint vígan kedvünk eltöltése, ha amaz óra jött
Mi sem értjük, mi sem értjük
De nem is félünk, de nem is félünk
Pedig az lenne a természetes?
Álomhajós nem használja tudását a tóban
Munkaköre úgy evezni, ahogy kezünk forgat
Lapátot vagy anélkül suhan-e a végbe
Veszélyes is lehet ez, nem hajolunk érte
Hisz kieshet, míg nem látjuk
És nem érezzük hiányát
Sosem láttuk még a sorsot,
Nem ismerjük arányát
Ááááááááhhhhhhhh!