Hányszor elképzeltem magamban, hogy milyen is lehet,
ha egy pillantásban elférnek a földek s tengerek,
és te eljuthatsz már oda, hol ezt megpillanthatod,
hogyha bejárod az utat, amit velem járhatod, aha.
Hogyha évezredek vágyait mind összegyűjtötted,
hogyha szemtől-szemben legyőzted a félelmeidet,
s neked világosak már a nekem idegen szavak,
akkor az lehetsz a sorban, akit kiválasztanak, aha.
Hogyha az vagy, ki a távolságot úgy képzelte el,
ha majd azt mondják, ott ember jár, az ember te leszel,
hogyha elég volt a hideg, s minden próbát kiáltál,
de a legmagasabb küszöböt is átlépheted már, aha.
Ha a hosszú napok próbái már nem fájnak neked,
hogyha erre a napra tetted fel az egész életed,
ha már álmodban is tudod, amit fel nem foghatok,
te már vállalhatod mindazt, amit nem vállalhatok.
Neked tudnod kell, a sorban nekem első te leszel,
kinek szavát értem s ordítani senkinek se kell,
amit látsz, azt kérlek, nézd meg majd az én szememmel is,
amit érzel, kérlek, érezd át az én szívemmel is, aha!
Amikor messze jársz, lélekben ott leszek én is.
Amikor visszatérsz, kicsivel több leszek én is. (6X)