Először egyszerű az út,
aztán száz másikba fut,
s csak egy marad neked.
Én már biztosan tudom,
hogy mind a száz úton
eltévedhetek.
És ha megtalál néha a kétség,
hogy hozzak helyre annyi régi tévedést?
Hisz olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már.
Valaki mást ígért nekem,
de régen nem hiszem,
hogyan felejthetem?
Pedig a százezernyi út
mind egy helyre fut,
hidd el, kedvesem.
És ha megtalál néha a kétség,
fussak-e versenyt a boldogságomért?
hisz olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már,
olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már,
olyan messze van.
És ha megtalál néha a kétség,
fussak-e versenyt a boldogságomért?
hisz olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már,
olyan messze van,
olyan késő már
olyan messze van,
olyan késő már,
olyan messze van...