Ülök némán, a sötétben. Milyen holnap vár rám?
Nem tudom még, hogy lesz tovább, nélküled ezután.
Jön a hajnal, itt fekszem még. A szememre álom nem száll,
Tükröt tartasz a szívem elé, és az elmúlás néz vissza rám.
De még várnom kell,
Most még várnom kell,
Igen, várnom kell,
Hogy lesz tovább.
Mikor jöttél, boldog voltam, új Napként ragyogtál rám,
Most elmentél és elszáradt bennem az utolsó színes virág.
De még várnom kell,
Most még várnom kell,
Igen, várnom kell,
Hogy lesz tovább.
Senki nem vigyáz rám, az éjszaka nélküled üres lett már,
A hiányod üvöltve dörömböl át, csend kapuján.
Nem lesz többé közös álmunk, a szerelmünk elfáradt már,
Küldtél nekem halott virágot, mégis jó, hogy nem hazudtál.
De még várnom kell,
Most még várnom kell,
Igen várnom kell,
Hogy lesz tovább.
Senki nem vigyáz rám, az éjszaka üres lett nélküled már,
A hiányod üvöltve dörömböl át a csend kapuján.
Senki nem vigyáz rám, nélküled ölelni sem tudok már,
A hiányod üvöltve dörömböl át a csend kapuján.
Senki nem vigyáz rám, az éjszaka nélküled üres lett már,
A hiányod üvöltve dörömböl át a csend kapuján.
Senki nem vigyáz rám, nélküled ölelni sem tudok már,
A hiányod sikoltva dörömböl át a csend kapuján.
Senki nem vigyáz rám, az éjszaka nélküled üres lett már
A hiányod üvöltve dörömböl át a csend kapuján.