Mindig a vörös a vesztem, és aki a vesztét várja,
Annak mindig csak vége jut, és aki a végét járja,
Az mindig csak hátul jár, és annak nem lesz párja,
De aki páratlan ma, az lesz a holnap sztárja.
Amibe nem feccölsz túl sokat, nem vész kárba,
Amibe nem lehet kárt tenni, annak nincsen ára
Mert amit nem lehet megvenni, az nincs meg másnak
Mert ami megvolt párnak, az meglesz száznak.
Mindig a vörös a vesztem, mindig a vörös a vesztem�
Mindig a szőke a vesztem, és aki a vesztét bánja,
Azt mindig csak bántják majd, senki nem vesz számba,
De te, ha a szádba akarsz venni, akkor csak kérj meg rá:
Ígérem nem lesz jó, ígérem, más is látja.
Amibe nem feccölsz túl sokat, nem vész kárba,
Amibe nem lehet kárt tenni, annak nincsen ára
Mert amit nem lehet megvenni, az nincs meg másnak
Mert ami megvolt párnak, az meglesz száznak.