Az a titok, nem titok,
Hogy mért leszünk mi boldogok?
Mert éjjel-nappal én csakis reád,
Mindig csak terád gondolok.
És az sem olyan nagy titok,
Mit én már olyan rég tudok,
Hogy te is szeretsz, oly nagyon szeretsz,
Így van ez, habár titkolod.
Nem volt rám senki ily nagy hatással,
S végül még tartozom egy vallomással:
Mert van ám még egy nagy titok,
Mit elmondani most fogok,
Hát megsúgom, hogy egy percnél tovább
Nélküled élni nem tudok.
Bizony, bizony, ez már régen nem titok,
Hogy nálad nélkül élni nem tudok.