Ez sem az már, semmi sem a régi,
ki kéne mindent, mindent cserélni,
ez sem az már, semmi sem a régi.
Én sem vagyok az, már aki voltam,
csókolómmal köszönnek a boltban,
semmi sem válik be igazán.....
Nincsenek már régi receptek,
az ember szerelemre termett,
hiába nincsen semmi sem, élvezem az életem.
Hiába mondják, lopom a napot,
hiába mondják, lusta vagyok,
hiába mondják, csúnya vagyok,
hiába mondják, szép vagyok,
akkor is, százszor is jókedvű vagyok!
Hiába mondják, hiába mondják,
hiába mondják, hiába mondják...
Hiába hordanak hetet-havat,
akkor is vannak még Palimadarak!
Húzzák az igát, a szerelemes, szárnyas csodát!
Én jól tudom a fehér máj,
az itallal együtt karöltve jár.
Én úgy tudom a Casanova,
nem látott nőt életében soha.
Az ital gonosz és megmételyez,
elválaszt attól, akit szeretsz!
Hiába mondod, ez meg az, tudom,
hogy, mindebből semmi nem igaz,
holnapra megvénülök, előled menekülök!