05:12
Téveszme
A szakadék fenekén szárnyakat adtak
újabb gyönyörű álmokat kaptam
Bíztam a jövőben,boldogan szálltam
és minden perctől jobbat vártam
Ők óvtak a Naptól,ám én sohase féltem
Azt mondták ne szálljak közel
Hazudták nekem,megégetem magam
de csak féltettek a szépségétől
ÉN NEM HALLGATTAM SENKIRE
ÉS MOST MINDEN ELVESZETT
Ujjaim közt az álmok mind porrá törtek
Szánalmasan a padlón hevernek
Szemeim kinyomták,szárnyam kitépték
Fülembe ólmot öntöttek
Számat betömték
Szívembe tőrt döftek és kérték,ne érezzek
Agyamba tűt szúrtak és gyógyszerrel mérgeztek
Ők csak nézték,ahogy szenvedem a nagy,fehér ágyon
És az ereimbe a pengét önmagam vágom
ROSSZ FEGYVERHEZ NYÚLTAM
ELBUKTAM
A SZAVAIM EGYENESEN A HÁTADBA SZÚRTAM
ÉS TUDTAM
ELBUKTAM
Szívembe tőrt döftél és kértél,ne érezzek
Hajthatatlan álmokért sohase vérezzek
Csak néztél,ahogy szenvedem a nagy,fehér ágyon
És az ereimbe a pengét önmagam vágom
És itt állunk most,mint egy mesében
A bukott angyal,és a gyönyörű Nap
Akik egy szépséges estén együtt
örökre elkárhoztak
És itt állok melletted
Ez Nem Igazság
Nincs igazság
Sosem akarom a végét
Hát nézd csak ahogy szenvedem a nagy,fehér ágyon
És a szememre már többet soha nem jön álom
Ez Nem Igazság.....