Régóta ünneptelenek már a mindennapjaim
Szemhéjam elnehezül, gyengülnek karjaim,
Hideg fekhelyem hazug nyugalommal ringat el,
Az üres miértekre süket sötétség felel...
Próbálom helyrehozni a helyrehozhatatlant,
Próbálom megtagadni a megtagadhatatlant,
Miközben egy baljós érzés szorongatja torkomat:
A remény halott...csak a dac maradt
A talpraállás nem vágy többé, csak puszta megszokás
Hangomat csak ritkán hallod, beszél a hallgatás,
A csapda már készen állt,mikor megérkeztem,
Nem tudtam még, hogy része vagyok, csak éreztem
Próbálom összerakni az összerakhatatlant
Próbálom visszakapni a visszakaphatatlant
Miközben egy felismerés fojtja el hangomat:
A remény halott...csak a dac maradt
Próbálom összeszedni a tartalékaimat,
Próbálom összezárni a fáradt pilláimat,
Miközben a látvány szertezúzza a legszebb álmomat,
A remény halott...csak a dac maradt
Próbálom elfogadni az elfogadhatatlant,
Próbálom a fejemre húzni a jéghideg paplant,
Miközben tudom, az utolsó cérnaszál is elszakadt
A remény halott...csak a dac maradt
Nekem már csak ez maradt...
A remény halott...csak a dac maradt