Ki átható egyhangú dalaiddal
Betöltöd az unalmas éjszakát
Milyen lehet tenéked a világ?
Milyen lehet tenéked a világ?
Csend van, a hangok alusznak az éjben
A Te zenéd van ébren egyedül
Mint láthatatlan, éles hegedű
Mint láthatatlan, éles hegedű
A Te zenéd a csöndnek része immár
S mint a szférák, titkon muzsikál
Az hallja csak, aki magába száll
Az hallja csak, aki magába száll
Csendnek és éjszakának hegedűje
Milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet és az éjszakát?
Érzed-e a csöndet és az éjszakát?
Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
És talán a fájó unalom dala
Egyforma volt tegnap s egyforma ma
Egyforma volt tegnap s egyforma ma
Bokrod alatt, oh kétségbeesetten
Érzed a csöndet és az éjszakát
Szegény, vak lélek, sírsz az éjen át
S szegény vak lélek, sírsz az éjen át
A művészet is szontyolodik
Vágyna némi újításra
Emberként él, nagyobb léptű
Biztos nem a sírját ássa
Múzsával, kit imád költő
Elképzelni nem tudhatja
Utált dicső szeme fénye
Az új utat így mutatja
Borút váltja áldott keser
Öröm lesz a pánik helyén
Konfliktusból melancholi
Elcsendesül vágy tetején
Intrikát már nem bír lapja
Tettét pedig Isten veri
Karosszékben ülő ember
Példaképnek ezt tervezi
Remélem, már ezt nevezi
Remélem, már ezt nevezi
Remélem, már ezt nevezi
Remélem, már ezt...