Egy újabb nap a pokolban amit túl kell, hogy éljek,
Mégis gyorsan pörög minden, máris vége egy hétnek.
Megint emeljük a tétet, és már q*rva nehéz tartani,
Đe nincsen megállás, a végsőkig kell hajtani.
Sehol se mindegy, hogy mit csinálsz, nem mindegy, hogy kivagy.
Lehet sokan állnak mögötted, de akkoris senki vagy.
Ha sokat ugrálsz,akkor majd szépen félre tesznek.
Ha sok pénzed van, akkor is könnyedén tönkre tesznek.
Ebben a világban felnőni ,hidd el nem egy álom.
Egyre jobban fáj, ahogy az embereket látom.
Ahogy az utcákat járom, csak a szegénység, a nyomor.
Már nincs egy igaz barátod, hisz mindig hadakozol minden ellen. Semmi sem jut,de ez nem a gettó.
Élj meg ahogy tudsz, sajnos itt ma ez a motto.
Hogy ha többen jönnek ellened ne harcolj, inkább fuss.
Hogy a többieknél egy lépéssel mindig tovább juss.
Refr. Noryka:
Minden más lesz majd,ha a remény felkarol.
Minden más lesz majd,ha a lelked válaszol.
Minden más lesz majd,ha a holnap másról szól.
Minden más lesz majd,hisz te is változol.
Emlékszem azt mondták nekem még mikor kicsi voltam,
Hogy mindig én üssek előbb az utcán, hogyha baj van.
Rájöttem, hogy az erőszak csak erőszakot szül.
Aki beszól az a sittre vagy a föld alá kerül.
Ó Istenem, hova fajultak a dolgok!?
Az ember akkor boldog, hogyha szívhatja a jointot.
A lelkünk lassan kráter lesz, mert nincsen ami táplálja,
Arra törekszik az ember, hogy a másikat átvágja.
Kéne egy kis szünet, egy kis csend itt a hangzavarban,
Tudom Én is bűnös vagyok, pedig sokat nem akartam,
Đe a harcban alul maradtam.
Semmivé foszlott vágyaimnak a nyomát már jó mélyen eltakartam.
Akarva akaratlanul jutottam a mélybe.
És nem kapcsoltam mikor mindenki szólt, hogy lépj le.
Nekem késő,vagy mégse?! Nem tudom hol a vége.
De minden reggel reménykedve nézek fel az égre...
Refr. Nooryka. (3x)