Muzsikás-koncert lesz november 11-én a Pesti Vigadóban
tovább
Minden alkalommal
Deniz
Verse: 1
Millió gondolat, számtalan elmélet
a mindennapi szenny tompítja el az elmémet
elferdült a szemlélet, a panel felnevelet
a szürkületben szemlélek, szinte széttépnek az érzések
úgy érzem hiányzol, hiányzik az arcod, a kezed, az ajakad
rajtad kívül nicsen holnap, nincs ma
vajon ha megfejteném az életem megszűnhetne a véletlen?
itt minden direkt, mintha nem lenne mert minek
színek futnak össze vállnak szét
mint a szerelmet az idő úgy szakítja szét
az agyam akár egy széf, úgy vigyáz az emlékeimre
minden ösztönöm az érzéseimre alapul
aki hall az megsüketül, aki lát az megvakul
az éjszaka felkarol minden éjjel
a szokásos kéjjel, ismeretlenül kérlek sose ítélj el, ne ítélj el
Refrén
Ilyen az élet minden nappal
felszívom a mérget minden alkalommal
égeti fantáziám, az a lány a pultnál
aki talán rám vár most nézz rám vagy hagyjál
Verse: 2
Nézz rám vagy hagyjál, világosabb a napnál hogy átvágtál
mást hoztál a vártnál, én meg csak szívom a mérget
a világ szennye felvértez, minden nappal
az arcom a tükörtől kérdez, mondd miért ez?
néha isten is téved nem vernek át az évek
csak a barátnők, barátok haverok
ez durvább mint a legdurvább rock,
az élet meg én nagyobb blokk, mint a kosár
valami mindig lefog, vagy gától?
pedig reggelente megfogadom hogy mától változnak a dolgok
bármerre mozgok, ugyanazt látom, itt közel és távol
bent vagy kint a határtól
Refrén:
Ilyen az élet minden nappal
felszívom a mérget minden alkalommal
égeti fantáziám, az a lány a pultnál
aki talán rám vár most nézz rám vagy hagyjál
Millió gondolat, számtalan elmélet
a mindennapi szenny tompítja el az elmémet
elferdült a szemlélet, a panel felnevelet
a szürkületben szemlélek, szinte széttépnek az érzések
úgy érzem hiányzol, hiányzik az arcod, a kezed, az ajakad
rajtad kívül nicsen holnap, nincs ma
vajon ha megfejteném az életem megszűnhetne a véletlen?
itt minden direkt, mintha nem lenne mert minek
színek futnak össze vállnak szét
mint a szerelmet az idő úgy szakítja szét
az agyam akár egy széf, úgy vigyáz az emlékeimre
minden ösztönöm az érzéseimre alapul
aki hall az megsüketül, aki lát az megvakul
az éjszaka felkarol minden éjjel
a szokásos kéjjel, ismeretlenül kérlek sose ítélj el, ne ítélj el
Refrén
Ilyen az élet minden nappal
felszívom a mérget minden alkalommal
égeti fantáziám, az a lány a pultnál
aki talán rám vár most nézz rám vagy hagyjál
Verse: 2
Nézz rám vagy hagyjál, világosabb a napnál hogy átvágtál
mást hoztál a vártnál, én meg csak szívom a mérget
a világ szennye felvértez, minden nappal
az arcom a tükörtől kérdez, mondd miért ez?
néha isten is téved nem vernek át az évek
csak a barátnők, barátok haverok
ez durvább mint a legdurvább rock,
az élet meg én nagyobb blokk, mint a kosár
valami mindig lefog, vagy gától?
pedig reggelente megfogadom hogy mától változnak a dolgok
bármerre mozgok, ugyanazt látom, itt közel és távol
bent vagy kint a határtól
Refrén:
Ilyen az élet minden nappal
felszívom a mérget minden alkalommal
égeti fantáziám, az a lány a pultnál
aki talán rám vár most nézz rám vagy hagyjál
kapcsolódó videók
keressük!
