Még néhány nap, és meglesz hát az esküvőd,
Kimondod majd az esküszót a pap előtt,
Hogy bármi érne, párod sose hagyod el,
Őhozzá mindig, mindörökre hű leszel,
Hogy holtodiglan, holtáiglan szereted,
s hogy nekem nemrég mit fogadtál: feleded.
Az esküvődön én is ott leszek,
Ne félj, én semmi rosszat nem teszek,
Csak állok majd az emberek között,
Vagy elbújok az oszlopok mögött.
És én is nézlek, mint a többiek
És hallgatom az esküvésedet,
Aztán, mikor elindulsz haza,
Én is megyek, csak nem tudom, hova!
Már készül is az esküvői új ruhád,
Már rendezik az új lakásod bútorát,
Már ott vannak a képek, vázák, szőnyegek,
Az esküvőre készen vár a fészketek.
Már megérkeztek, úgy hallom, a meghívók,
Csak engem senki, engem senki nem hívott!
Az esküvődön én is ott leszek,...
...Én is megyek, csak nem tudom, hova!