Valami történt akkor este,
Amire furcsa köd borul.
Maga a búcsúszót kereste,
S én álltam némán, szótlanul.
Azóta céltalan utakon
Bolyongva én csak azt kutatom:
Azon az éjjel, mit hagytam én el,
Hogy egyre szüntelen keresni kell...
Valami történt akkor este,
A lelkem húrja elszakadt,
Szomorún rájöttem, hogy akkor este
A szívem magánál maradt!
Nem volt ez úgynevezett nagy szerelem,
Ennél is több volt talán:
A járása, lépte ott rezgett a légbe',
Mint könyv a kezembe', úgy olvastam benne.
A megszokott hangja, mint óra harangja,
Ha csendesen megszólal kis szobánk falán.