Ahogy nézem az éjszakát
Bámulom sötét falát
Annyi emlék úgy fogságba ejt
Hogy miért miért nem felejtem el
Ahogy jönnek a mondatok
Mint száműzött sötét rabok
Bejárják az egész szobát
És elnyomják újra a csend szavát
Kiabálni kiabálni
Üvölteni kéne hangosan
Fejbe vágni fejbe vágni
Megütni most önmagam
Nem beszélni nem beszélni
Csak zenélni kéne hangosan
Kiadni minden bánatot
Újra látom az árnyakat
Körbe-körbe forognak és megráznak
Hová tűnt el most az eszem
Merre jár és miért nincsen már énvelem
Minden eltűnt mellőlem
Csak néhány hangfoszlány maradt velem
Sötét szobák és árnyalakok
Mondjátok el hogy ti mikor távoztok
Kiabálni kiabálni
Üvölteni kéne hangosan
Fejbe vágni fejbe vágni
Megütni most önmagam
Nem beszélni nem beszélni
Csak zenélni kéne hangosan
Kiadni minden bánatot
Most már nehéz a szó nekem
Egyre nehezebb lassan félreteszem
Ússzon el a szenvedély
Tüzes hajóját fújja messzire el a szél
Kint már hajnali fény dereng
Betűz és ő is rést üt a szívemen
Elszáll minden bajom
A múltamat én a sötétnek tartogatom
Kiabálni kiabálni
Üvölteni kéne hangosan
Fejbe vágni fejbe vágni
Megütni most önmagam
Nem beszélni nem beszélni
Csak zenélni kéne hangosan
Kiadni minden bánatot