Te elfogadtad hipnotizált
életünk mechanizmusát,
KicsorbÃtottad a pengeélt,
amin már rég amugysem táncoltál.
Hülyét már nem csinálok többé magamból, amÃg az élet rólunk szól,
mint az vagyok, és stabilizált, és elmúlik ami fáj.
LetompÃtottál, minden tüzes kedélyt,
elszivárgott már minden szenvedély,
ez a helyzet nem büntetés,
életem része már a szenvedés.
Hülyét már nem csinálok többé magamból, amÃg az élet rólunk szól,
mint az vagyok, és stabilizált, és elmúlik ami fáj.
Nem vagyunk már többé két elektróda,
miben nincs feszültség,
szerelemből nincsen tartalék,
nem köthet össze minket többé
már hiú reménység,
szÃvemben tűz már rég nem él.
Rég nem él, rég nem él, rég nem él, rég nem él...
Hülyét már nem csinálok többé magamból, amÃg az élet rólunk szól,
mint az vagyok, és stabilizált, és elmúlik ami fáj.