Valahol egy ablak alatt muzsikálnak.
Minden hangja sírva reszket a nótának.
Odabent egy barna kislány
Mégsem hallgat rája,
Mintha nem is neki sírna
A hegedű száraz fája.
Mennyi könny és mennyi sóhaj, mennyi bánat!
Szíve van tán a kesergő száraz fának?
A szellő is föl-föl zokog,
Fölsír a hangjára,
Én Istenem csak az a lány
Az nem hallgat a nótára.
Valahol egy ablak alatt sír a nóta.
Barna legény muzsikáltat búcsúszóra.
Ráborúl az ablakfára
Keservesen sírva,
Mint aki a boldogságát
Temeti a sötét sírba.