Fényképek az asztalon
A régi nyár
Az emlékezés ajtaján
Még visszajár
Hangodat hallom
Arcodat látom
Mintha esténként még ma is ittjárnál
Kettőnk közül én voltam
Ki szeretett
És én voltam, ki harcoltam
Míg lehetett
De annyi év után
Jött egy délután
És te azt mondtad: "ó bocsáss meg, elég volt, elmegyek".
R.
Én nem hittem el, hogy válni kell
Még most is várok rád, nem adtam fel
Nem hiszem, hogy köztünk minden végleg végetért
Nem hiszem, én most is éppúgy várlak
Nem hiszem, hogy nem találkozunk mi már többé
Ó-ó, többé már sosem? Nem hiszem.
Kettőnk közül én voltam
Ki szeretett
És én voltam, ki harcoltam
Míg lehetett
De annyi év után
Jött egy délután
És te azt mondtad: "ó, bocsáss meg, elég volt, elmegyek".
R.
Gyermekünk adott élni erőt
Egyedül kellett nevelnem őt
Nem hiszem, hogy köztünk minden végleg végetért
Nem hiszem, én most is éppúgy várlak
Nem hiszem, hogy nem találkozunk mi már többé
Ó-ó, többé már sosem? Nem hiszem.
Nem hiszem, hogy köztünk minden végleg végetért
Nem hiszem, én most is várlak még
Nem hiszem, hogy nem találkozunk mi már többé
Ó-ó többé már sosem? Nem hiszem.