Sihuhu
FankaDeli
Katonákat pakolt vagonokba egy kisfiú
Kicsi-pici srác, a világ peremén
Akár Te meg Én, karöltve az idővel
Tépőzáras cipővel, fagyival kezében
Nem gondolta senkiről, hogy mellé nem férsz be
A Tejútra vadászott, rá meg az Anyuka
Hogy későre jár már, jobb volna ha aludna
Felnőtt a gettóban, csillagok tövében
Keresztek árnyéka, kisdobos övében
Azt hinnéd törékeny, pedig a tartása
Nem arra vezette, hogy vamzer a pajtása
Padtársa tockosa, öklössel válaszként
Ha választhatnék, gondolta magában
Mert csak ellenségre talált minden barátban
Spenótra a kanálban, pókra a wc-ben
Hosszában, széltében repült át a házakon
Megihlette a fájdalom, útban az állomás
Köpeny helyett egyenruha
Fülében zene, fura
Lázadó dallamok, vezették újabb útra
Váróterem kapuját, két lábbal ripityán
Aztán beég a film és odaszól egy kicsi lány
"Ugye, katona megvéded az országot?
És milyen a csatatér, te már ugye voltál ott?"
A férfi homlokán, térként a félelem
Szomjúság kínozza, pedig csak élelem
A táskája mélyében, kitartás vérében
Markolta kardját, a bankok évében
A pénz korszakában, a mesén szakáll van
Hasznot látunk a barátban, az anyában
Meg amúgy is mindenben
A fél ország hitelben
Na gyere, imádkozzunk együtt, te hitetlen!