Ha útjaink szét is válnak, ne rabold el tőlem a szép álmokat,
Utoljára légy jó hozzám, még akkor is, ha az neked áldozat,
Mikor látlak, mosolyogj rám, vigasztald meg búbánatos lelkemet,
Lehetsz te is boldogtalan, szeretheted, aki téged nem szeret.
Réges régen más úton jársz, én is lassan vigasztalást keresek,
A bánatom elcsitul majd, én is lassan más valakit szeretek,
Nem szerelmet kérek többé, szép emlékkel gondolj mindig vissza rám,
Maradjunk meg olyannak már, amilyenek voltunk egymás oldalán.