A fények átkarolnak,
Félek, nem jössz többé már,
Csak a csend zenél.
Hangod a tegnapod hangja,
Ölelő karod is emlék, már nem reám,
Másra vár
Lépésről lépésre halad,
S úgy tűnik, egyre távolabb minden érintés.
Emléked a szélbe szórom szét, úgy elfelejteném.
Ó-ó ó-ó ó-ó
A fátyol, mely körbe fonja lázas testedet
,Egy emlék rád vár.
Két kezemmel tépném szét a képedet
A romos ház oldalán.
Nézem lábaim nyomát,
Hallom szavaid himnuszát,
Érzem bőröd illatát.
A könnycseppet az arcomon a szél
Mossa el, s minden, mit ér,
csendben tűnik el.