Néha furcsa hangulatban
Az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez sem kedvem,
De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
Megállok egy utcasarkon,
Merre tovább, melyik úton?
Elindulok, párat lépek,
Hát, erre most miért menjek én?
Csak tudnám hova, hova, de hova megyek,
Hova, hova, de hova megyek,
Hova, hova, de hova megyek?
Egy lámpavasnak támaszkodva
Az embereket nézem sorra,
Fáradt arccal mind sietnek,
Találgatom, merre mennek ők.
Vannak, akik végigmérnek,
"Szép kis alak", így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
Érdekelni nem tudnának ők.
Csak tudnám hova, hova, de hova megyek,
Hova, hova, de hova megyek,
Hova, hova, de hova megyek?
Mint sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
Eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
Megyek hozzád, meg nem állok én.
És most már tudom, tudom, hogy hova megyek,
Tudom, hogy veled leszek,
Tudom, hogy veled leszek.