Lágy csipkén átnéztem,
Hajszálak sűrűjében,
Hajlékony sziluetted,
Elkápráztat, nem enged.
Dér függönyén átnéztem,
Körvonaladba vesztem,
Mint egy vérvörös amulett,
Megragad, nem enged.
Mondtam volna, mit nem enged a száj,
Tettem volna, de a kezem nem mozdul, várj!
Rejtett kérdés mely a válaszomra vár, holnap
Merre induljak?
Az, hogy mire vágytam, elmúlt már
Más hajt tovább, itt marad, de indulok tovább,
Kitől kértem, és hogy ki adott,
Itt hagyom neked, ha kéred, hogyha akarod,
De merre induljak?
Az, hogy kit akartam, kivel játszottam,
Hány húrt szakítottam, bennem maradt tüskeként hordtam,
Mindent dalban mondtam, mit el nem hallgattam,
Itt hagytam neked mindenemet, amit csak hagyhattam,
De merre induljak?
Az ujjaim alatt, az arcodat,
Ízlelem, tapintom!
Mert, ha éberen úsznak a hajnalok,
Akkor énrám is várnak,
Az álmosan éledő nappalok,
És az érett éjszakák.